Tompahegesztés

A zömítő tompahegesztés elvi vázlatát a 2.14. ábra szemlélteti. A közel azonos keresztmetszetű, hegesztésre kerülő felületeken átfolyó áram a nagy átmeneti ellenállás miatt nagy hőt fejleszt, a darabok végei felmelegszenek. A felmelegedett felületekre merőleges erő hatására létrejön a kohéziós kötés. Amint a 2.14/b. ábrán is látható, az erő hatására a hegesztés helyén az anyag felduzzad. Ha egyenletes keresztmetszetre van szükség, akkor a hegesztés helyét utólag le kell munkálni.

2.14. ábra

A leírt, egyszerű tompahegesztésnél jobb eredményt biztosít az ún. leolvasztó tompahegesztés. Az eljárás elvi elrendezése hasonló az előbbihez, csak a folyamat elvégzése eltérő. A hegesztésre kerülő felületeket először összeérintik, majd a hegesztőáram bekapcsolása után egy bizonyos határig széthúzzák a munkadarabokat. A laza érintkezés miatt igen nagy lesz az áramsűrűség, ív keletkezik, a fém felületi rétegei elgőzölögnek, egy vékony sáv megolvad, amely minden szennyezőtől mentes, így fémtiszta felületet kapunk. Az eljárás harmadik szakaszában a két munkadarabot dinamikus lökéssel egyesítik. A leolvasztó tompahegesztésre jellemző dudor alakját a 2.14/c. ábra szemlélteti.

Példaként megemlítjük, hogy a vasúti sínek legjobb minőségű kötőhegesztését a villamos leolvasztó tompahegesztés biztosítja. Az áramtól átjárt sínvégeket rövid érintkezés után többször széthúzzák, majd végül duzzasztással kötik össze a síneket. Az ilyen eljárást szakaszosnak vagy előmelegítésesnek nevezik.

A leolvasztó eljárással csaknem tetszőleges alakú és méretű tárgyak is összeköthetők. Az eltérő összetételű acélok, a könnyű- és színesfémek (egymással is) hegesztése is megoldottnak tekinthető. Az eljárás előnye az egyszerű felületelőkészítés, és a viszonylag kis energiaszükséglet. Hátránya a leolvasztással elveszített nagyobb anyagmennyiség, ami pl. a gyorsacélok hegesztésekor jelentős érték.

A folyamatos leolvasztó tompahegesztéskor a munkadarabokat befogás után egymástól eltávolítják, majd bekapcsolják a hegesztőáramot. A mozgópofába fogott munkadarabot egy vezértárcsa által meghatározott sebességgel közelítik az álló munkadarabhoz. Az érintkezés kezdetben - a felületek érdességétől függően - csak néhány ponton következik be. Ennek megfelelően a kis keresztmetszeten átfolyó igen nagy erősségű áram megolvasztja, majd forráspontig hevíti a kis tömegű fémhidakat. Mivel az előtolás tovább tart, a fém leolvadása miatt az érintkezés újabb pontokon következik be, míg végül a teljes homlokfelület megolvad. Ekkor bekapcsolják a zömítő áramot és a zömítő erőt, majd ezután kikapcsolva az áramot, létrejön a hegesztett kötés.